A büszkeség porban.
Tükrös szemek előtt
kihunyt elvek sorakoznak.
Halványak, és búsak se már,
távolodnak egyre, hamuba omlanak,
hisz a rostoklásnak értelme nincs,
süket fülekre találnak a kiáltások is:
"Ne tedd, mert belédég, s elemészt.
Önbecsülésed vad hurrikánba vész,
vagy megkeményedsz. Onnan nincs tovább."
Sárga cigarettacsikkek poshadása telepszik
a reggeli vágyra.
A kávé kihűlt. Halott legyek lepik,
húsuk ropogós - végy egy kóstolót!
*
Üdvözöllek eme kellemes kis vidéken!
Itt, a Semmiben halványszürkék a nappalok.
Csak az éj hoz megnyugvást.
A lélek még vacog olykor,
vagy azt se már:
enyészet üli sarkait, mely pofánröhögi
hosszú kacajjal:
"lám, ide jutottál!"
Kopriva Nikolett
