Sosem volt beszédes ember. Nem volt az erőssége, és főképp azokkal értett "szót", akikben szintén megvolt ennek a tulajdonságnak, vagy minek, a szele. Ám lényére vér tapadt, amióta csak élt. Már születése balsors volt az egész családra nézve - édesanyja belehalt a fájdalmas szülésbe. Apja is megtébolyodott nemsokára, beleroppant felesége hiányába. Ő pedig menekülővé, különccé, kitagadottá vált. Az a maradék rokon is elpártolt tőle, akik még életben maradtak. Valósan rettegtek a kölyöktől, attól tartottak, rájuk is őrületet, halált hoz. Átkozottnak titulálták. Kezdetektől az utca gyermeke volt. Mikor melyik utcáé...Vándorolt városról városra, kereste a száméra megfelelő helyszínt, ahol még munkába is állhat. Hobbija a cigi és a fű, valamint a hosszas merengés...Azt mondogatták róla, filozófus alkat. Ritkán akadt könyv a kezébe, de ha lehetősége megvolt rá, olvasott éjjel-nappal. Nyugodtnak és békésnek vélték, aki elvan a kis világában, s nem zavartatja magát a kinti dolgokkal. Jól tudta leplezni analitikus természetét. Anélkül figyelte meg az embereket és a világot, hogy bárkinek is feltűnt volna.
- A tüdőd olyan, mint egy poros-véres zsák - jegyezte meg egyik nap Lynn, akit akkoriban a csajának nevezett. Bugyuta répavörös lány volt, karcsú és enyhén szeplős, ám síkhülye. Együtt laktak egy lerobbant kis kégliben, féreglyukban, amit Jim a benne lakott, magáramaradt öreg halála után sajátított ki magának. Az együtt töltött napjaik ivásról, szívásról és dugásból álltak. Néha dolgoztak, különböző alkalmi munkákat vállaltak el. De még ami volt, azt sem értékelték. Az volt az életfilozófiájuk, hogy "éljünk a napnak, és haljunk meg mihamarabb, mert a világ egy szar hely."
Egy nap Lynn, egy kemény kielégülés után rákönyökölt Jim mellére, s a megszokott, bugyuta vigyorával bámult bele arcába.
- Kölyköt akarok, Jim. Csináljunk gyereket! - mondta félelmetes könnyelműséggel és lelkesedéssel.
Jimnek az a halvány mosoly is lefagyott az arcáról, amit még magára tudott erőltetni. Egy mozdulattal dobta le magáról a lányt.
- Te meg mi a francról beszélsz?
- Családot akarok! Normális életet! Nem zavarna nekünk, s jó szülei lennénk, hidd el! - mondogatta a lány vézna, vékony, nyávogós hangján.
- De én kurvára nem akarok ide senkit. Tönkretenné ezeket az idilli pillanatokat, elgondolkodtál már ezen?! És amúgy is...- halkult el Jim, maga elé nézve- olyan elcseszett ember lenne, mint amilyenek mi vagyunk. Semmi értelme világra hozni.
- Nem vagyunk elcseszettek, Jim, tévedsz! Fantasztikusak vagyunk! Ő pedig ugyanolyan fantasztikus lenne, mint mi! Gyereket akarok! Gyereket akarok, a kurva életbe! - visítozta Lynn szánalmasan, s rácsapott a fiú mellkasára.
- Húzz a francba! - lökte el magától feszülten a másik az pedig a földre vágódott. Volt ebben némi szándékosság. Erre kínos csend állt be. Jim rágyújtott, Lynn pedig alig eszmélt porig alázott helyzetében. Még ez is nehezen jutott el apró agyáig.
Szép kis "pár" voltak. Ha valaki bármelyiküknek is felkínálta volna azt a lehetőséget, hogy ha kinyírja a másikat, akkor kap egy fél zsák aranyat jutalmul, akkor gondolkodás nélkül egymás oldalába vágták volna a kést. Sőt, talán még ki-be húzogatták volna, s röhögtek volna a másik szenvedésén. A szeretet fogalmát nem ismerték, még ha néha képesek is voltak azt a látszatot kelteni. De csak puszta látszat volt. Hisz szükségük sem volt szeretetre...Nem ismerték ezt a fogalmat vagy érzést, és őket sem szerette soha senki sem.
Lynn, miután kapcsolt, hogy mi van, bénán feltápászkodott, majd dührohamba tört ki: káromkodott, átkozódott, az anyját sértegette. Még egy üvegvázát is Jim felé hajított, mely darabokra tört a fiú testének ütődve. Kicsit sebezte csak meg, de az ügyet sem vetett rá, csak annyit mondott:
- Hülye kurva...- Ezzel kiballagott a konyhába, s nyugodtan szívta tovább cigarettáját. Lynnt ez méginkább feldühítette. Utánaszaladt, és elkezdte széttörni azt a kevés tányért és poharat is, amilyük volt. Tomboló viharként söpört végig a rozoga konyhán, közben pedig harsányan üvöltözött, obszcén, alattomos kifejezésekkel dobálózva.
- Szemétláda! Úgy bánsz a nőkkel, mint a kutyákkal! Mégis mi ütött beléd, te szerencsétlen alkoholista?! Semmit sem értél el ebben a kurva életben! Semmit! A szüleid is gyűlöltek, mindenki gyűlölt, én is gyűlöllek! Semmi értelme az életednek! Semmi értelme! Semmi!
Jim erre már nem tudott uralkodni magán - a falhoz dobta a lányt, és erősen megszorította a nyakát. Szemeiben ott ropogott a gyűlölet és a sértettség lángjának egyvelege. Nézte egy darabig fuldoklását, de elengedte, mielőtt eszméletét vesztette volna. Az pedig fuldokló köhögésbe tört ki, és valami ismeretlen nyelven hadart összevissza, melynek még mindig az volt a lényege, hogy Jim egy őrült fasz. Aztán sértett toporzékolásba és bőgésbe kezdett.
De Jim már ügyet sem vetett rá. Érezte, hogy Lynnek igaza van.Talán még sosem érezte ilyen intenzíven. Üveges tekintettel bámult ki az ablakon, furcsa törékenységgel és magatehetetlenséggel. A cigit sem volt ereje tovább szívni. Mikor Lynn abbahagyta a sírást, megrökönyödve bámulta.
Ekkor a fiú belenézett szürke, könnyes szemeibe, s csupán ennyit mondott halkan:
- Tőled sosem kellesz gyerek.
Aztán lassan kisétált a házból...
Kopriva Nikolett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése