Próbálok nem

Egy kádban ülve figyelem az alkonyt.
A víz langyos, de már nem számít,
megvárom, míg kihűl teljesen.
Az már majdnem közöny.
Próbálok nem gondolni arra,
hogy milyen jó lenne érinteni,
de úgy igazán, nem csak szokásból,
vagy ízlelni a dohányt közösen,
csak mert jó,
siettség nélkül,
csak mert...
Próbálok nem gondolni arra,
hogy már csak a némaság maradt,
hogy instabil madarak lepik el az eget, melyek
bármikor lezuhanhatnak,
nekicsapódhatnak az ablaknak,
betörhetik,
és összevérezhetik a szőnyeget.
Nekem kell helyretennem a törött szárnyakat
általában,
vagy a sebeiket fertőtlenítenem. Aztán
eltakarítanom a vérfoltokat (már ha el lehet őket).
S ilyenkor naivan arra gondolok,
tanulnak az esetből.
De sosem...
Próbálok nem gondolni arra,
hogy az éjszaka elrepül, s a sötétet
fény váltja fel.
Az már nem elég komfortos,
az már túl fehér és meleg,
túl távoli.

Ülök, dohányzom,
a víz kihűlt.
Eléggé fázom.
A parányi vörös golyót pedig
magába szippantotta a horizont.

Kopriva Nikolett