Azt beszélték, R. gonosz misztériumok gyakorlója. Hogy a háza felett
sötét fellegeket látnak még nappal is, akármennyire tiszta az ég. Este pedig
furcsa motozásokat a ház környékéről, kivehetetlen párbeszédeket, holott nem
lakik vele senki más egy öreg fekete macskán kívül. Mindenki tudta, hogy nincs
senkije, és senki sem látogatja. Levelet sem kap sohasem, hisz már vagy harminc
éve elvesztette szeme világát…Azt mondják, azóta állt át a sötét oldalra. Nem
láthatja a fényt, és így áll bosszút a sorson…Azt is beszélik, hogy eladta a
lelkét az Ördögnek. Hogy azóta újra lát, amióta lepaktált vele, és valójában
csak tetteti, hogy vak, nehogy gyanút fogjon valaki. Már-már mindenki elfogadta
ezt a tényt a faluban, hisz R.-nek nincs szüksége segítségre a ház körül …A
kezdetekben volt egy házvezetőnője, aki a gondját viselte. Nemsokára azonban
felmondott, és eltűnt a környék színéről is. Ez az incidens nagy port kavart a
faluban, azt pletykálták, a nő látott vagy hallott valamit, ami megrémisztette,
s végül ezért iszkolt el oly hirtelen. Mindenki sugdolózott, és igyekeztek
elkerülni a különös erdő széli házat, melynek ablakaiban éjszaka is gyakran
derengett a gyertya fénye. Volt, hogy az emberek figyelmét elterelte valami más
különös szomszédjukról, ám amint lecsengett az időszak, visszatértek “megfigyeléséhez.”
Egy idő után szájukra vették azt is, hogy R.-t sosem látják a ház területén
kívül, még csak a boltba sem szokott eljárni…Akkor mégis honnan szerzi étkét? Ha
mással hozatná el, bizonyára észrevennének egyszer-kétszer valakit, aki
bejelentkezik nála a csomaggal…De a házvezetőnő óta senkit sem láttak annak a
háznak a környékén, és ez fölöttébb gyanús volt mindenkinek.
Egy éjjel, amikor különösen nagy fellegek keringtek R. háza fölött, a
falu egyik legkíváncsibb lakója, L. odamerészkedett a környező fák mögé, hogy
kileshesse az ablakban, mit csinál éppen R. Azt mondta, látta, hogy a macskával
szemben ült a székén, és beszélt hozzá…Mintha magyarázott volna valamit. Az
elején bizonyos volt abban, hogy R. rettentően magányos lehet, és valószínű ez
az oka, hogy állatokhoz beszél, vagy csak szimplán őrült. Ám nem sokkal utána,
amikor közelebb merészkedett, legnagyobb megrökönyödésére már nem csak R.
hangját hallotta kiszűrődni, hanem egy rekedt, furcsa másik hangot is, amelyik
ráadásul emberi nyelven beszélgetett partnerével. L. eleinte nem akart hinni
fülének, azt hitte, képzelődik. Nyugtalanul mocorgott a fa tövében, s ez a
hatalmas zavar kellemetlen helyzetet eredményezett: mindketten meghallották a
kinti neszeket. A macska hirtelen az ablak felé nézett éles sárga szemeivel, és
villámgyorsan az ablakpárkányra ugrott. A nem éppen okos L.-ben erre akkora
ijedelem támadt, hogy eszébe se jutott megmentenie a helyzetet, érezte, hogy
észrevette, vagy észre fogja venni, s teljes erejével rohanni kezdett az út
irányába. Legszívesebben torka szakadtából ordított volna, de tudta, ez
mégnagyobb bajt vonna maga után.
Másnap a faluban nagy riadalom kerekedett. L. alig tudott kierőszakolni
magából néhány szót, annyira megviselték a látottak és hallottak. Azt mondta,
nem kíván nyilatkozni azokról a sötét dolgokról, amelyeket a párbeszédből
kihallott. Most már bizonyosak voltak arról, hogy a macska maga az Ördög, aki
olykor emberalakot öltve merészkedik ki a szomszédos városba, hogy beszerezze
R.-nek az étket, és mindent, amire szüksége lenne. Hisz mégis hogy nézne ki, ha
R. hirtelen elindulna valamerre zavartalanul? Többé nem tudná leplezni azt,
hogy valójában lát, és fény derülne arra, hogy magával Luciferrel cimborál…
Borongós
napok köszöntöttek be a kis faluban, és az emberek összehívták a közösség
magját, hogy megtárgyalják, mi tévők legyenek. Végül arra jutottak, hogy ki
kell űzniük az Ördögöt a faluból, különben rettentő nagy vész zúdul rájuk, sőt,
az már itt van a küszöbön…A fellegek egyre nagyobbak és súlyosabbak R. otthona
fölött, az ijesztő suttogások is elszaporodtak
a ház irányából.
Egyik éjszaka hát összesereglettek a népek fáklyáikkal, s megindultak R.
erdőszéli otthona felé, melyből kivételesen nem derengett ki a gyertyafény,
teljes sötétség omlott rá. Vad ordításokkal, kurjongatásokkal gyújtották fel a
házat, melyet csaknem fél óra alatt elemésztett a tűz. Az emberek szívébe pedig
nyugalom költözött, tudták, hogy R. és a macska is odabenn égett…
Amikor beállt a hajnal, már csak por és hamu maradt a ház helyén, az
emberek pedig nyugalmasabban aludták álmaikat, mint valaha. Aznap, a hajnali
hidegben csak egy öreg fekete macska lépdelt lassan az úton, feje fölött egy fekete,
károgó varjúval, mely elvesztette szeme világát…
Kopriva Nikolett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése