a könnyek íze sós akárcsak a tengeré
puha és selymes
mint frissen mosott lepedő
ilyen volt a tied is
amikor eleredt én közel hajoltam
arcodhoz
és megcsókoltam hogy megízleljem
mostanra már csak a véredre éhezem
lesem a pillanatokat folyton
mikor haraphatok bele ajkaidba anélkül
hogy megjegyeznéd nem kéne
mégis várom
hogy felordíts a fájdalomtól
s úgy lökj el magadtól
mint akit örökre ki akarsz tagadni
életed sivatagából
Kopriva Nikolett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése